Tüzesen sütött a nyári nap sugára,
Iluskát terített Jancsi a subára,
Ám a szerelmüket megette a fene,
Szétszéledt a nyáj, és odalett a fele.

Szó szerint zavartan hagyta el faluját,
De előbb Ilusnak búcsúdalt furulyált.
Másnap az ebédjét szieszta követte,
Aztán egy erdőben érte őt az este.

Ott egy zsiványtanyán profilt váltott János:
Rablóhúst sütött a későbbi mészáros,
Majd a gyilkoláshoz bűntársakat talált:
Újdonsült huszárként osztotta a halált.

Franciaországba törököt irtani
Fura útvonalon érkezett meg Jani.
Hatalmas vérontás vette ott kezdetét,
Levágott végtagok repkedtek szerteszét.

Hősünk kardja által kettévált a basa,
Volt vagy kétszáz kiló egyedül a hasa,
S mivel megmentette a király leányát,
Az felajánlotta neki koronáját.

De a hatalomnak túl nagy volt az ára:
Nősülni kényszerült szerencsétlen pára.
Ebből is kivágta magát a levente
Úgy, hogy az egészet Iluskára kente.

Egy nagy zsák arannyal tengerre szállt János,
Nem hallva, hogy szelet jósolt a kormányos
Gályáról gólyára bámult bambán este,
Másnap jött a vihar, s mentek a levesbe.

Egész’ megkönnyebbült, hogy életben maradt,
Annyira könnyű lett, hogy egy felhőn ragadt.
A tenger partjánál egy sziklára lépett,
Ott egy griffmadarat Márton lúdnak nézett.

Hazarepült vele szülőfalujába,
Szaladt szerelméhez, de sajnos hiába.
Alulról szagolt ő már egy szép virágot,
Sírján nem ibolya, rózsabokor állott.

Emlékül egy szálat letépett a legény,
Azzal s bánatával útnak indult szegény.
Lassan múlt el búja, jó pár hónap alatt,
Helyette csak gyilkos természete maradt.

Újabb áldozatát egy pataknál szedte:
Egy magas kamasznak rútul torkát szegte.
Így hatolt be hősünk Óriásországba,
Rögvest a királyhoz vitte ott a lába.

Fejbe dobta kővel, koppant egy jó nagyot,
S mint az éji bogár, aztán elhallgatott.
Látták a többiek, hogy ez nem kispálya,
Így lett egy seregnyi behemót csicskája.

Frissen szerzett hadát hamar bevetette,
Ilus mostoháját is agyonverette.
Örökös sötétség földjén botlott bele,
Napsütötte az már, s hullákkal van tele.

Magányos gyilkosból terroristavezér
Ekképp lett emberünk, s majd’ meglakolt ezér’:
Hajnali kakasszó volt csak akadálya,
Hogy néhány kísértet föld alá cibálja.

Egy óriás vállán a tengeren túlra,
Szép Tündérországig hosszú volt a túra,
Majdhogynem potyára utazott oly sokat:
Nem szívesen látták ott a migránsokat.

Feldobta az őrök unalmas életét,
Ők meg a talpukat, midőn az véget ért.
Ölt medvét, oroszlánt, s még ha fel is falta,
Egy nagy sárkánykígyó sem fogott ki rajta.

Miután bejutott, csodálkozott nagyon,
Mint akit sziruppal öntöttek épp nyakon,
Woodstocki hangulat amerre csak nézett,
Ám Ilus hiánya árnyalta a képet.

Bújában rózsáját így vízbe vetette,
S meghalni kis híján maga is követte,
De amint a tóba dobta a virágot,
Abból annak vize új Iluskát gyártott.

S hogy a mese vége hollywoodi legyen,
Felkérték Jánosunk, legyen fejedelem.
Övé lett hát végül Tündérország trónja,
Mellette ült rajta kedvesének klónja.

P.S.: János vitéz (duplán vágott, "gyermekbarát" változat) 

bónusz:

Mikor megesküdtek, felvette a nevét,
És KukorICAként folytatta életét.